Ismered azokat a pandás reklámfilmeket, amiben egy pillanat alatt kifordul magából az amúgy bájos pofikájú jószág? Ha nem, akkor ajánlom figyelmedbe EZT és EZT vagy EZT a remekbeszabott videót.

Miért volt fontos látnod ezt a videót? Mert én is pontosan így festek, amikor századjára is végig kell hallgatnom az Y-os korosztállyal kapcsolatos aggályokat és kritikákat. Bennem rendkívül heves fizikai reakciókat vált ki a téma, de már az elnevezés is (tág pupillák, magas pulzusszám, tág erek, zöldülő ábrázat). Amúgy sem szeretem túlzottan a címkézéseket, de ha mindezt a saját felelősségük lerázására teszik, akkor különösen haragosra tud gyúlni bennem az a bizonyos kis mérges ember.

A leggyakrabban emlegetett tulajdonsága a mai Y-os (22-37! éves) generációnak, hogy hűtlen. Hűtlen a fönőkéhez, cégéhez a hazájához...

Ha nagy a fluktuáció (fókuszálva a fiatalabb generációra) ez nem azért van, mert...

- alul vannak fizetve az alkalmazottak

- félrevezető, homályos ígéretekkel veszíti el a vezetőség a beosztottak bizalmát

- megcsömörlenek a hazugságoktól

-  a jó teljesítményt üti a bratyi kártya

- átgondolatlan feladatkörök, rugalmatlanság

Nem-nem, az Y-os azért megy el, mert türelmetlen, azonnal akar mindent és mindenek felett ugyebár hűtlen és galád népség.

Jó hát persze, az elején mindegyik lelkes, belead apait-anyait, de aztán valami történik (egyértelműen nem a felsoroltak!) és őrült mehetnéke lesz, és cserben hagy minket...

Következő bejegyzésben villáminterjúkon keresztül szeretnék mélyebben belelesni az Y-aktákba, megérteni a cserbenhagyásos felmondás tényleges okait, velem tartasz, ugye?

Az egyetlen eset, amikor biztosak lehetünk a válaszban arra a kérdésre, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, az az aranytojást tojó tyúk esete, amikor kétségkívül a tyúk volt előbb. Így van ez az alkalmazottak és az eredményesség esetében is. Lehetnek bármilyen csodálatos koncepció, céljai vagy akár hatalmas anyagi tőkéje is egy cégnek, ha nincsenek ott az aranytojó tyúkok, akik megtermelik az aranytojásokat.

És a tyúkok ha nem is igazán kényes, de törődést igénylő lények, ahogyan a munkatársak is. Ezen a ponton el is hagynám a tyúkos metafórát, mert a tyúkokkal ellentétben mi emberek széles skálán gondolkodunk, érzünk, érzékelünk és értékelünk, amire időnként bizony emlékeztetni kell az aranytojás bűvöletébe hajszolt menedzsmentet is. De ne felejtsük el, hogy a menedzsment tagjai sem ördögtől való lények, ők is ugyanolyan munkatársak, csupán rajtuk a saját teljesítményükön kívül a beosztottak teljesítményét is számon kérik, aminek felügyelete kellő támogatás és eszköz hiányában átcsaphat egyfajta negatív vezetésbe, ami idővel megbetegítheti az egész szervezetet (vagy legalábbis a közvetlen beosztottakat biztosan).

Véleményem szerint a cég (legyen az kkv vagy nagyvállalat) ugyanúgy működik, mint egy emberi lény. Van önálló identitása, elvei, érzései, gondolatai és céljai. És mint bármilyen élőlény, törődés nélkül lassan, de biztosan megbetegszik, mert a cég immunrendszerét a törődés ( korrektség, fejlesztés, emberségesség, partnerség stb.) elemei alkotják.

Ebben a bejegyzésemben már többször említettem a törődni szót, ami lényegében az alfája és omegája annak a HR paradigmának/hozzáállásnak, amit én szintén igyekszek képviselni ezen a blogon (is). Sok olyan népszerű vagy néha közhelyes témával fogok foglalkozni, amit magam is láttam vagy megtapasztaltam a munkám során mint HR-es és/vagy alkalmazott, amikhez időnként talán kicsit kritikusabban is fogok hozzáállni ezáltal. Úgy gondolom, hogy a HR területe rengeteg felhalmozott tudással, best practice-szel és eszközzel rendelkezik, amiket sok esetben csak tűzoltásra vagy "parasztvakításra" használnak, ahelyett, hogy a valós gondok feltárására és megoldására törekednének, persze itt is tisztelet a sok-sok kivételes kivételnek, akik a szakmában tevékenykednek.