Az egyetlen eset, amikor biztosak lehetünk a válaszban arra a kérdésre, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, az az aranytojást tojó tyúk esete, amikor kétségkívül a tyúk volt előbb. Így van ez az alkalmazottak és az eredményesség esetében is. Lehetnek bármilyen csodálatos koncepció, céljai vagy akár hatalmas anyagi tőkéje is egy cégnek, ha nincsenek ott az aranytojó tyúkok, akik megtermelik az aranytojásokat.

És a tyúkok ha nem is igazán kényes, de törődést igénylő lények, ahogyan a munkatársak is. Ezen a ponton el is hagynám a tyúkos metafórát, mert a tyúkokkal ellentétben mi emberek széles skálán gondolkodunk, érzünk, érzékelünk és értékelünk, amire időnként bizony emlékeztetni kell az aranytojás bűvöletébe hajszolt menedzsmentet is. De ne felejtsük el, hogy a menedzsment tagjai sem ördögtől való lények, ők is ugyanolyan munkatársak, csupán rajtuk a saját teljesítményükön kívül a beosztottak teljesítményét is számon kérik, aminek felügyelete kellő támogatás és eszköz hiányában átcsaphat egyfajta negatív vezetésbe, ami idővel megbetegítheti az egész szervezetet (vagy legalábbis a közvetlen beosztottakat biztosan).

Véleményem szerint a cég (legyen az kkv vagy nagyvállalat) ugyanúgy működik, mint egy emberi lény. Van önálló identitása, elvei, érzései, gondolatai és céljai. És mint bármilyen élőlény, törődés nélkül lassan, de biztosan megbetegszik, mert a cég immunrendszerét a törődés ( korrektség, fejlesztés, emberségesség, partnerség stb.) elemei alkotják.

Ebben a bejegyzésemben már többször említettem a törődni szót, ami lényegében az alfája és omegája annak a HR paradigmának/hozzáállásnak, amit én szintén igyekszek képviselni ezen a blogon (is). Sok olyan népszerű vagy néha közhelyes témával fogok foglalkozni, amit magam is láttam vagy megtapasztaltam a munkám során mint HR-es és/vagy alkalmazott, amikhez időnként talán kicsit kritikusabban is fogok hozzáállni ezáltal. Úgy gondolom, hogy a HR területe rengeteg felhalmozott tudással, best practice-szel és eszközzel rendelkezik, amiket sok esetben csak tűzoltásra vagy "parasztvakításra" használnak, ahelyett, hogy a valós gondok feltárására és megoldására törekednének, persze itt is tisztelet a sok-sok kivételes kivételnek, akik a szakmában tevékenykednek.